Emlékszem, emlékszem,langyos estéken,csillagsugár, simogatvaráragyogott arcotokra,mikor késő alkonyatbana házunk lépcsején ültünk, s hozzátok bújtunk könnyedén, sárgaszájú fecskék:a húgom meg én. Ültünk mellettetek,s ti énekeltetek.Nézéstek szomorkás volt,s anyám…

Az ősz most már sorsának magát megadja:piros levélként cseppekben vére hull.A kert is megdermed, ha bealkonyul,s reggel a fagy dérleplével betakarja. Bőség szaruját szüretkor már kiszórta,a virágokat hagyta magának végül,szép múlásra, tündéri ékességül:a szépség lelkét…